várom azt, hogy valaki megcsípjen és felébredjek ebből az egészből, sokszor csak ülök magamelé nézve és nem tudom elhinni hogy mindez igaz amit látok... ebben a pár napban hihetetlenül összegyűltek a dolgok, egszerűen képtelen vagyok felfogni hogy mi történik, mintha nem is én lennék, nem is én élném az életem... egyszerűen beleülők egy kibaszottul kényelmetlen fotelba és néznem kell ennek a szerencsétlen bolondnak az életét, csak sajnos ez most nem álom, nem fogok felébredni, max elaludni és az álmaimba menekülni, ahol nincs ez a sok hülyeség, nem kapom 1000 helyről a felfoghatatlan információkat de legfőbképp igazán magam lehetek, ez most totál úgy hangzik mint valami skizofrén fasz önvallomása de közben lehet, hogy az is, már lassan nem tudom eldönteni.... lehet h abban a rohadt ribizli levesben volt valami vagy a levegő teszi ezt velem de tényleg tanácstalan vagyok,kismillió dolgot kellene csinállnom és én csak nézem abból a fotelből, forgolódva, kényelmetlenül összegubódzva ezt az egészet, mint egy másodranú üzbég művészfilm amit skót akcentussal mondanak alá németül és svédül feliratoznak, néha tényleg így tudnám leírni
majd talán még folytatom...
erről szól: önvallomás